A barátság dicsfénye koszorút
fonva betérhet két ember életébe,
bár szögre senki sem akasztja,
diadalát benned aratja.
Két kis porszem a szélben...
Szemet nem sebez, sőt
pupillát tágra tárva várja,
ki lesz új útitársa e kis hazában.
Figyelve tekint mindig egymásra,
jelzéseit vigyázva kínálja.
Rokonszenve nőttön nő, mint
a csatorna ereszéből a zúduló eső!
A szemek csillogó vidám zenéje,
mint két pohár csengő meséje!
Olvassuk egymás gondolatait,
majd az Élet könyvbe másoljuk betűit.
Az Élet asztalához, ha leülhetünk,
az egészség, boldogság, kedvesség
méltó választéka sorakozik...
Minden, ami a lelket fölemeli...
Magához öleli... Követi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése