Ha hideg van, fázol, kabátot veszel,
szabad nyakadra, meleg sálat teszel.
Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,
kalap a fejeden, ha a szél hajadat tépi.
Viszont.., ha lelked fázik, és megfagyott,
hiába a test, mit az Isten rá rakott,
üveges, rideg lesz a tekinteted,
nem veszed észre, ha a boldogság integet.
A lelket mi melegíti? - a szeretet
olyan, mint a tűz, kialszik, ha nem dédelgeted.
Bezárul, akkor már hiába minden, árva,
fázik csak, a megváltó szeretetre várva.
Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz róla,
hagytad, a gyűlölet rideg sötétbe tiporja
lelked, hát segíts magadon!
Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése