2013. június 11., kedd

Egy anya, akit a gyerekei elüldöztek otthonról....


  • Éjszakákon át gondolkodom, mivel érdemeltem ki, hogy 57 éves koromra hajléktalan maradtam, rehabilitációs ellátásból élek és nem láthatom a gyerekeimet és az unokámat. 
    1994. leszázalékoltak, a munkahelyem megszűnt, akkor váltam el a férjemtől is, így abból a kis segélyből neveltem fel és iskoláztattam ki a két gyerekemet. Magamtól mindent megvontam, nagyon sokat lefeküdtem éhen, csak hogy a két gyereknek legyen másnapra élelem. Senki nem segített rajtam, mivel a szüleim, nagyszüleim meghaltak, fordulhattam bárhova csak elutasításban volt részem. Nagyon nehezen, de felneveltem őket, soha egy rossz szót nem hallottak tőlem, egyetlenegyszer sem emeltem rájuk a kezem. Mind a két gyerekem leérettségizett : a fiam / aki most 32 éves, van egy élettársa és egy közös gyerekük/ 
    gépésztechnikus lett, a lányom / aki 26 éves, neki is van élettársa, együtt laknak a fiúéknál/ érettségi után német nyelvvizsgát szerzett és az országos ügyviteli technikusi versenyen második lett, így megkapta vizsga nélkül a technikusi bizonyítványt. 

                                             


  • 1982. építettünk közösen a volt férjemmel egy házat, ami fele-fele alapon szerepelt a tulajdoni lapon. Ezt eladtuk és vettem a két gyerekkel egy másik házat, amit a fiam nevére írattam, hogy ne kelljen nekik utánam még hagyatékot sem fizetni. Magamra még a haszonélvezetet sem írattam.A fiam elköltözött az élettársához, felszedtek egy csomó kölcsönt, mert a "színvonalat" tartani kellett,azután meg kimentek Angliába. Azóta is ott élnek, a tartozást nem fizetik, azt ráterhelték a házra, amiben addig én laktam egyedül, mert a lányom sem nézett felém, vagy ha igen, akkor úgy beszélt velem, mint egy kutyával. A jelzálog miatt árverezésre került a ház, amit nekik vettem, és felszólított a két gyerekem, hogy hagyjam el a házat, menjek öregek otthonába, vagy albérletbe, vagy ahová akarok. Idegileg teljesen kikészültem, pszichiátriára kellett járnom. Egy idő után megismerkedtem a jelenlegi férjemmel és beköltöztünk Polgárra, mivel sajnos már az ő szülei is meghaltak és egyedül élt ott. Boldog vagyok vele, mert nagyon jó hozzám, tőle kapom vissza mindazt a jót, amit a gyerekeimtől vártam volna: egy kis tiszteletet, megbecsülést és szeretetet. Nagyon fáj és sokszor feltörik bennem az érzés, hogy az én drága szeretett gyerekeim, akiket a mai napig is imádok, 
    miért tették ezt velem???? A párocskám szokott olyankor vigasztalni, meg lelket önteni belém, de egy anyának belülről lelkileg 
    rettenetesen fáj! 


  • Az unokámat sem láthatom. A "Menyem" szerint, mert nincs pénzünk elmenni megnézni.Az nem számít, hogy már járni sem bírok csak rokkantkocsival.Az fáj a legjobban és amíg élek semmi nem törli ki belőlem, hogy a fiam, akit nagyon szeretek mindezekre nem reagál egy sort sem!!!!

2013. május 26., vasárnap

Szeretet

,,A szeretet halkan, csendben osztogatja magát, nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát. Adja magát szülők által, érkezik baráttal, szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal. Adhatja mindenki, megkaphatja bárki, nem is kell érte nagy dolgot csinálni. Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk, és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk. Nem féltékeny, nem kérkedik, csendes, alázatos, ez, ami a szeretetben olyan csodálatos. Kerüli az erőszakot, hisz a békességben, nincs is nála fontosabb társ. Egy nagy betegségben,nem pirula, nem orvosság gyógyít meg sebeket, többet ér mindennél a tiszta, hű szeretet. Pedig ,,ő" csak halkan, csendben osztogatja magát....."

Gyermeknapra

Hozzátok szólok csillagok,gyermekeimre vigyázzatok, tündököljetek bármerre járnak, utat mutatva fiúnak és lánynak. Lábaik elé csillag-port szórjatok, ragyogjon Nekik égi sugaratok. Fénylő glóriával öleljétek Őket, hintsetek rájuk égi reménységet. Téged kérlellek ragyogó nap, ölelje Őket arany sugarad,hajolj vállukra melegítsd arcukat,fénylő ragyogással tápláld az álmukat! Figyelj szavamra szelíd őszi szél, simogasd Őket,kísérőjük legyél. Halkan dúdold Nekik az élet dalát, járj nyomukban egy életen át. Drága Anyaföld,óvjad lábaik nyomát, szeresd Őket mindig mint a napnak sugarát, vigyázz lépteikre,bármerre is járnak légy éltető erejük,mint zápor a virágnak. Drága Jó Istenem,kísérd Őket el, adj Nekik erőt,hisz mindig bízni kell! Egy féltő anyaszív Kincsét bízza Rád karold Őket szeretettel egy életen át!!!

2013. május 19., vasárnap

Hősök együttes: Szeretném...

Szeretném, ha egyszer én lennék a nap, Világosságot hoznék, újra látna minden vak, Felmelegíteném az átfagyott, kihűlt testeket, Mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket. Szeretném, ha egyszer madár lehetnék, Ha lenne két szárnyam és repülhetnék, Útra kelnék szabadon, amire mindig vágytam én, Fent a magasban, ahol tényleg kék az ég.

Aranyosi Ervin - A szeretet fénye

Mi is a dolgom ezen a világon? Mi hajt, mi kerget át az életen? A választ erre tudom, megtalálom, s eloszlik bennem minden félelem. Szeretet lángja itt él a szívemben. Melegét érzi mindaz, ki erre jár. Megerősítést lelek a hitemben, hogy jó az ember s az élet sem sivár. Csak vakságunktól kéne szabadulnunk, mit dühünk, haragunk táplál szüntelen. Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk, s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen. Átélni újra múltunk szép emlékét, kívánni azt, hogy újra úgy legyen! Dédelgetni a boldogság tiszta képét - felfelé menni mindig a hegyen. Ahogy a Nap ott fenn ragyog az égen, ha kél, ha fekszik épp oly' messze van. Szeretettel tekint a nagy világra és járja útját; sohase nyugtalan. A Napnak fénye szívünkben parázslik, a szeretet lángja fáklyaként lobog. Ne tartsd magadban, érezze a másik, ebben a fényben lehetünk boldogok!

2013. május 10., péntek

Jó lenne mindenkit szeretni

Aki engem viszont szeret, Aki őszintén nyújt kezet. Aki mosolygón rám tekint, Aki elmegy, de visszaint. Aki a jobbomon halad, Aki mindig velem marad. Jó lenne mindenkit szeretni, Akkor is, ha nagyon nehéz. Azt is ki jön, de rám se néz, Vagy ha rám néz, de mégse lát, Aki felró minden hibát, Aki vádol, ha nincs miért, Aki meghallgat, de meg nem ért Jó lenne mindenkit szeretni. Elfogadni más igazát, Nem aratni, csak mindig vetni. Szebb lenne tőle a világ!"

Heinrich Heine Szívemben mindig lesz egy hely ...

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett És csak az maradsz, Ki engem boldoggá tett. Elmentél tőlem kedves, S én hagytam, hogy menj csak el Hiába lett volna minden, Ki menni akar, engedni kell. Mosolygott hozzá az arcom, De mögé ,már senki sem néz, Játszani a közönyös embert, Most látom csak mily nehéz. Ha azt kérdezné most tőlem valaki Mondjam meg, mit jelentesz nekem?! Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen! S nagy sokára mondanám halkan Semmiség, csupán az életem, S nem venné észre rajtam senki sem, Hogy könnyes lett a szemem!