Aranyló kapu, mely tárja ajtaját,
Egy gyönyörű rózsa ki friss illatot ád.
A szeretet, melyen két ember osztozik,
S az a varázslat ott lakozik
A Te szívedben, Te szavaidban,
S a Te drága barátságodban!
Lecserélni senkire, elvenni senkitől,
A barátság legyen szeretetből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése