Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt,
Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,
Segítsd fel azt, ki előtted lent hever,
Ápold a lelkét, mert többet érdemel.
Ha megbántanak, - porold le lelkedet!
Ne őrizgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek.
(Szótüskék szúrják az érző lelkeket.)
Ha így teszel, lelked is felderül,
A békesség madara a válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom járja át,
És ezt az érzést másoknak add tovább!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése