Az évek nyoma arcodon,
Melyre sok csókot leheltek egykoron.
Láttál világot, sorsot ezret,
Most mégis nincs senki, ki fogja kezed.
Odaállni, megszólalni most nem tudok,
De, hogy tudd bízva álmaidat,
Megvalósítani nem olyan nehéz,
Ha van a közeledben egy segítő kéz,
Melyben olvashatsz jövőt,
Láthatsz benne erőt.
Adnám én érted szó nélkül,
Szemedbe szökkenő csalfa pillanat mindenért kárpótol.
Elég!
Ne adj többet!
Tedd el, s ha kérem tőled,
Akkor vedd csak elő.
Megtudod, milyen is az ha ezt az erőt magadénak érzed.
Ugye jó érzés, ha nehézségek közben fogják kezed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése