s eltörik bennem szavad.
Lelkemben megfordul az idő
s egy látomás bensőmre sikoltja
minden rezdülésed.
A létnek nyoma sincs már. . .
- Est kormozza be az Eget,
s belejajdul a szél.
- Hogy volt.
Csak volt. . .
- Csak voltál. . .
A törött szavak bennem
létemre törnek, de tűröm. . .
- Ott állok előtted,
öklöm a mellemre markolom
s üres szemekkel meredek a semmibe.
Volt. . .
Volt. . .
Voltál! . . .
Csak ez dübörög.
Csak ez feszít!
- Megállt az idő. . .
Egy élet. . . odalett.
Egy élet. . . semmivé lett.
S a könnynek árja végre. . .
Lezúdul arcomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése