Mázsás kő szívemen,
Lelkem porba zuhant,
Mert a napfény Neked
Új utakat mutat.
Utolsó napodon
A Nap azért kelt fel,
Hogy a fény útjára
Téged elvezessen.
Sugárútján indulsz
Az örökös fénybe,
Meghívód pecsétje
Érvényes több éve.
Kínkeserv, gyötrelem,
Reménység és kétség,
Amíg a mai nap
Égi útra léptél.
Látom a mosolyod,
Amint visszanéztél,
S jelzed e világból
Többé már nem kérnél.
Fülembe cseng szavad,
Mikor elköszöntél,
Vigasztalva mondtad
Találkozunk mi még,
Valamikor. . . valahol. . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése