Álmos a, morcos a képe az égnek:Szunnyad a sokszemű, távoli menny.Rajta a csillagok már alig égnek,-- Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.Ballagok. Arcomon még ül az álom,Fújja a hajnali friss fuvalom.Megbújik ajkamon és szempillámon,S ottmarad, bárhogy is zavarom.Utcai villanyok fénye kialszik,Ébred a város is mind hamarabb,Gépkocsi távoli-halk zaja hallszik,S már hunyorogva föl is kel a nap.Szép ez a reggel, az új nap az égen,Elhagy az álom, friss a szemem.Indulok is. Kövön dobban a léptem --Tárt kapuval fogad a világ egyetem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése