2010. március 8., hétfő
Este
A kályha tüzének ropogása közben,Néha pattog valami a beálló csöndben.Te csak hallgatod a furcsa hangokat,S közben teljesen máshol jár a gondolat.Azokra gondolsz akik fontosak neked,Úgy érzed te őrzöd álmukatÉs boldoggá tesz ez a tudat.Rájössz, hogy vannak még csodák,Hogy valahol mélyen értik még egymás szavát.Rájössz, hogy nincs veszve semmi addig,Amíg a szeretet a szívekben él s boldogít.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése