Fürdik a fény a nád-tocsogókban jó szagú álmot ringat a rét, illan a szellő langy mosolyával fésüli át a fák tetejét. Vágya ha pattan zöld szemű rügynek cinke dalától hangos a táj, zeng a magasban szárnyal a széllel hirdeti: most már nyitni muszáj! Hajlik a fűzfa szőke hajában árad a fénnyel víg kacagás, átfut a tájon messzire lüktet újra a ritmus: szívdobogás. Kormányos Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése