Reviczky Gyula: Húsvét

Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen

Devecsery László: Húsvéthétfő hajnalán

Húsvéthétfő
vízöntő:
vidám ez, nem
kesergő.
Jönnek fiúk
csapatban,
vidám verssel
hajnalban:
Kiskertemben
jártam én,
szép virágot
láttam én:
meglocsolom,
megöntözöm,
kedves szóval
felköszöntöm.
Húsvéthétfő
hajnalán
örüljön sok
kicsi lány!

Palotay Gyöngyvér: Húsvét!

Itt a Húsvét eljött végre
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájuk.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz
Már holnap.
Ne fuss hát el szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Aranyosi Ervin: Szép napot!

Szeresd napod, mi rád ragyog,

Zord felhők között, ha láthatod.
Életre kel fű, fa, virág.
Pislákol fényben a világ.

Nevet az ég, ragyog a nap,
Azt dalolják a madarak:
Pille könnyű az életed,
Otthonra lelsz, ha megleled,
Tiszta szíved és lelkedet.

Csoda

Szemeidben csodát látok,
Hóból növő gyöngyvirágot,
Párkányra szállt fecskepárt,
Tarka réten lepke száll...
Égben játszik a színvarázs,
Harmatcseppben a látomás,
Édenbéli emberpár
Dédelgeti magzatát.
Szemeidben csodát látok,
A megnyugvó nagyvilágot,
Határtalan óceánt,
Csillagtengert, álmodást.
Olajágat madárcsőrben,
Kisgyermeket bölcsőjében,
S látom magunk halványan
E gyönyörű szép csodában.

Szécsi Margit SZERETETTEL....NEKED........TŐLEM

Téli szellők fújjatok, csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.

Jó volna a nagykabátot
félredobni, s könnyeden
játszani és birkózni a
városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni;
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld,
Jöjj el tavasz, földről, égről
már a telet eltöröld!

Boldogság

Boldogságunk ott kezdődik, hogyha elhiszed
Amit kapsz az élettől az érted van s nem ellened
Boldog vagy, mert süt a nap, ha esik, ha fúj.
Boldog vagy, ha kedvesedért a kezed nyúl.

Boldog lehetsz akkor is ha a szerelem magasra hág
Boldog lehetsz akkor is ha a ?tükör? rád nem kiált
Boldog mindig lehetsz ez csak rajtad áll
Boldogságunk bennünk van és nem mástól kapjuk mi már

Boldog vagy, ha gyermekedet nőni látod
Boldog vagy, mikor Tőle kapsz egy szál virágot
Boldog vagy, mert Ő, Te általad boldog
Boldog vagy, mert ezt az érzést Te adod, s tőle Te kapod

Boldog vagy akkor is mikor egy szerelmes szó
Nem száll el a füled mellett, mert ez neked izgató
Boldog vagy az érintéstől, mert borzolja testedet
Boldog vagy a gondolattól, mert borzolja lelkedet

Boldog vagy, ha nem ér csak igaz, soha nem hazug szó.
Boldog vagy, ha a tettek mind melletted és nem ellened szól
Boldog vagy, mikor Te magad kellesz és nem az elvárás
Boldog vagy, ha benned is a szeretett ember lelke motoszkál

Van mikor gonosz ember, gonosz szavak
Bénítják ezt az érzést, mert nekik ezt nem szabad
Át kell lépni rajtuk, ezt tegye, ki érzi!
Lépjen át és megkapja, mit Isten adott néki.

A Boldogság egy elég furcsa "Átok"
Ezt az "Átkot" szórja rám és rátok, mindenki ezen a világon.
Nem is kérnénk mást az életben soha
Csak ezt az érzést, mit a sorsunk ítélt oda.

Ha most ezt a verset, valaki nem érti
Olvassa át még egyszer s tisztábban fog nézni.
Ha hosszú a vers ezt a két szót mit itt láttok:
SZERESS, TISZTELJ, s megkapod, mi neked jár ezen a világon. 

A kitartás hatalma

Soha ne add fel!
Akkor se, ha minden rosszul megy,
ahogy az néha megesik,
akkor se, ha úgy érzed, hogy az út
végeláthatatlanul csak emelkedik,
akkor se, ha pénzed fogytán van,
de számlák és tartozások fojtogatnak,
akkor se, ha nevetés helyett
sóhajtanod kell,
akkor se, ha gondterhelt vagy,
pihenj, ha kell, de soha ne add fel,
az élet különös és tele van fordulatokkal,
ahogy ezt mindannyiunk
megtanulja előbb-utóbb,
és mind összetalálkozunk ezen
a bukásokkal teli úton,
de ha összekapaszkodtunk volna,
mindenkinek sikerülhetett volna,
soha ne add fel,
mert legközelebb biztosan
sikerülni fog...
A siker egy fordított bukás valójában,
egy kék ég, amely gyanakvóan
üdvözli a felhőket,
és soha nem tudhatod, hogy
mikor vagy közel a célhoz,
mert lehet, hogy közel vagy,
és mégis távolinak tűnik,
de pont akkor nem szabad feladni,
amikor a dolgok csak rosszabbodnak!

Mit adjak neked?

Valami olyasmit akartam adni, Amit nem lehet soha pénzért kapni. Valamit, ami emlékül marad, Valamit, ami szívből fakad. Így hát beleadtam eleget, Sok jót, szépet, és a szívemet. Mert szív nélkül az ajándék, Csak egy egyszerű jó szándék. Ezért megírtam e versem, Beleadtam szívem, lelkem. Ettől lett ez az ajándék, Nem csak szimpla jó szándék. Hanem egy nagyszerű emlék, Mert ha olvasod, olyan mintha veled lennék. "

Jó annak

Jó annak akit szeretnek,aki hiányzik valakinek.Akit gyakran hívnak,akit sokszor keresnek.Aki még félig másban él,akiben nemcéltalan a remény.Aki tudja, várják valahol, akitvalaki szelíden átkarol.Aki élhet egy másik emberért,Akinek nem kell sírnia egy másik emberért.Akinek nem kell sírnia egy apró kis támaszért,Akiben nem kételkednek soha,Aki megnyugodhat, ha távol is otthona.Aki igazat mond és van aki elhiszi,Aki megóvja, s kiben újra megtanulhat élni!!

Érezted-e

Érezted-e már, hogy a szív -bár nem tud- mégis fáj?Tudod-e, milyen, mikor a körmöd a tenyeredbe váj?Kívántad-e úgy őt, hogy sírnod kellett tőle,hogy soha, de soha nem lesz eleged belőle?A szerelem kín,de szeretünk szenvedni,s kínunk okozójátnem tudjuk elengedni.

Megszökött a hó

Éjjel, míg aludtam,megszökött a hó.Ki szöktethette meg?Talán Télapó?Pityergett az eresz,sírtak a tetők,fényes, kerek tócsaállt a ház előtt.A nagy sírás-rívástmegunta Nap.Nosza, le is küldöttszáz napsugarat.Száz kis napsugarat,vígat, nevetőst.Abba is hagyták asírást a tetők!Tócsák könnye szárad,kandikál a fű.Oda a búbánat!Ó, de nagyszerű!

A szeretet

A szeretet halkan, csendben osztogatja magát,nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát.Adja magát szülők által, érkezik baráttal,szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal.Adhatja mindenki, megkaphatja bárki,nem is kell érte nagy dolgot csinálni.Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk,és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk.Nem féltékeny, nem kérkedik, csendes, alázatos,ez, ami a szeretetben olyan csodálatos.Kerüli az erőszakot, hisz a békességben,nincs is nála fontosabb társ, egy nagy betegségben.Nem pirula, nem orvosság gyógyít meg sebeket,többet ér mindennél a tiszta, hű szeretet.Pedig ,,ő" csak halkan, csendbenosztogatja magát.....Mindenki szívében lelje meg otthonát.

Arcodon könnyed..

Arcodon könnyed ott ragadtkicsike kezed megdagadtkicsim ne búsulj tartsd magadazért hogy rongyoskodsz, velemszövetség ez s nem szerelemlakásunk műhely s jégveremhol zúg a szélaz ember nagykabátban élaz ember élkenyeret eszik és remélvárja hogy elmuljon a télhogy egy padon a napba üljönés fölpiruljon még a vér .

Reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,örökbe kaptál egy újabb szép napot.Engedd az érzést áradni szívedben,szeresd,hogy itt vagy,e föld az otthonod.Hallgasd a dalt,mely apró madaraknakhálával teli reggeli éneke.Engedd a nap tiszta fényét a szobádba,s ne kérdezd,ember nélküle élhet- e?Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,a mosoly arcodon ékszered legyen.Tükrödön csillog szemed ragyogása,hagyd,hogy a látvány boldoggá tegyen!S ha tetszik mindez,mosolyogj magadra,s érzed a lelked magasabbra emel.Tartsd ezt a mosolyt meg egész napra,mert aki rád néz ennyit megérdemel.Hagyd,hogy a mosoly átterjedjen másra,jó érzésed csak fokozódni fog !a szeretet ilyen apró kis sugarateheti széppé a hétköznapokat.

Boldog névnapot

Neved napjára kívánok sok szépet,legyen számodra boldogság az élet.Mint gyöngy virág az erdő közepén,úgy viruljon az életed, névnapod ünnepén!Milyen csodaszép ez a nap, ugye Te is érzed,mosolygós az egész világ, köszöntenek Téged,ma éjjel majd Rád találnak, csodatévő álmok,én addig is szeretettel: Boldog névnapot kívánok!

Ne légy szomorú

Ne légy szomorú,Mert ragyog a Nap.Meleg sugaraTéged simogat.Ne légy szomorú,Hisz fúj a szél.Halk sóhajaNeked zenél.Ne légy szomorú,Ha bánt az élet.Hiszen sok barátod

Szeret Téged!

Távolból érzem

Távolból érzem,Mert a távolságban rájövünk arra,hogy mit is jelent nekünk a másikMert még mindennap látvaNem érezhetjük, mennyire hiányzik,hiszen velünk van,S aki itt van, nem hiányozhat,De midőn megnőnek a napok nélküle.Megtudhatjuk, hogy igazán mit jelentett,S ha hetek, hónapok telnek el,hogy nem találkozhatunk,Csak a versek cserélődhetnek,De egymást nem láthatjuk, csak fényképen.Mert sok az az út, ami elválaszt minket...De itt a baráti körbe egymáshoz közel vagyunk,S ilyenkor tudjuk, mi az igaz barátság!Mi akkor is gondolunk rá, mikor távolba jár.

Gyönyörű az élet a rám váró

Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.Vannak percei, mit nem kéne megélnem.Én tehetek róla? Lehet, hogy igen,de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem!Az enyémben volt minden, szép és varázslatos,pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,néha elfeledném az összes valóságot!Sokszor volt fájó, csúfos az egész,de talán most a rossz a múlt ködébe vész.Most talán már jó lesz, minden pillanat,valóra válhat egy meseszép gondolat.Így kell már lennie! Elég volt a rosszból,a félelmekkel teli, pokoli napokból!Nem vagyok öreg, még, annyi minden várhat,meg kellene élnem a rám váró csodákat!!!

Szép estét

Most lassan aláhull a bíbor alkonyat,egy percre visszanéz, majd búcsút int a nap.Egy hosszú pillanatra csend lesz, s áll a lég,mintha minden élő csodára várna még,hisz oly varázsos minden – hátha így maradoly hamar sötétség reánk nem szakad -de lassan, tétován fölkel a gyönge szélvígasztalva suttog – szép estét ígér…

Éjszaka

Körbejár az éjszaka,Elringat majd minden álmos fátJó barát az éjszakaCsodaszép álmok várnak rádEgy kicsit még a lámpa is ég,Maradjon kinn a sötét,Aludj hát, jó éjszakátNe félj, ne félj, vigyázok rád,Körbejár az éjszakaMinden fényes könnyet, összegyűjtÉgre, szórja gyöngyeit!S bánatod, mint lepke elrepültKicsi vagy még, senki sem bántPaplanod csupa virágAludj hát, jó éjszakátNe félj, ne félj, vigyázok rádA csillagfényes ég, vigyáz rád!

Holnap

Istentelen gonosz világban élünk,Minden nap remegünk, és félünk,Hogy, mit hoz majd a holnap?Mikor felébredünk, törjük az agyunkat,Mit is adjunk enni, éhes családunknak,Hogy, mit hoz majd a holnap?Ezt kérdem én, minden nap az égtől,Ezt kérdem én, a hiú reménytől,Hogy, mit hoz majd a holnap?Hoz-e nékünk fényt, és meleget,Hoz-e nékünk gazdagságot eleget,Ilyen lesz majd a holnap?Megszűnik a bánat és a fájdalom,A szegénységet felváltja a vígalom,Az örök gondtalanság!Így élem meg lelkemben a holnapot,Ettől vagyok olyan boldog,Amilyen vagyok, mert én még hiszem,Igen, én hiszem, elérjük még azt a holnapot!

Valahol áll egy ház

Valahol áll egy ház,reá az úrnak szeme vigyázz,nekem e hajlék a barátom háza,mert ott lakik régóta a drága,pacsirta kérlek,ha arra járszs e kedves háznál kicsit megállsz,zörgesd meg lágyan ablakát,és zengd el szívem legszebb dalát,s te égen fénylő aranysugár,ha barátom ablakot tár,ragyogd be végig a kis szobát,és csókold meg sokszor az arcát,s ha a sötét éjszaka hosszú nagyon,s a hajnal késik az ablakon,fényes csillagok ragyogjatok,az én barátomra nagyon vigyázzatok!!

Egy igaz barát

Egy igaz barát szava lendíti az igazság zászlaját,mely irányt mutat és felépíti választásod alapját.E választás döntő mérték,mely megmutatja mily nagy érték.Mely sorra választja ketté gondolataidat,s lendíti előre helyes utadat.Választásodhoz mindig kell egy igaz barát,aki segít és melléd áll félredobva minden baját

Soha ne várd meg

"Soha ne várd meg,míg a könnycsepp földet érBecsüld meg azt ki érted minden nap élKöszönd meg a sorsnak,ha egy álom tiéd lehetS van egy ember ki téged szívéből, szeret!"

Tündököl a Hold az Égen,

Tündököl a Hold az Égen,gyönyörű, szép csillagfényben,az Angyalok énekelnek,vigyáznak reánk, figyelnek.*Óvják minden mozdulatunk,örülnek, ha jót akarunk,mosolyuk átjárja szívünk,szebbé teszik az életünk.*Jeleznek, ha mégis vétünk,ha ösvényünkről letérünk,mely a boldogsághoz vezet,Lényüket érezni lehet.*Elviszik az üzenetet,amit most kívánok Neked;Istenáldás legyen Veled!Szívünkben ott a Szeretet.

Álmodj

Álmodj egy szép világot,hol tenger a fény,ott hol a béke az égig ér.Álmodd,hogy a szeretet örökké él,a szívünkben derű és senki sem fél.Álmodd,hogy az álmod valóra válhat,És elkerül minden,mi a szívednek fájhat!!!

Fények

Telihold fénye Folyik lassan az éjre – Lám tolvaj ő is. Tolvaj – a Naptól, Egyetlen csillagunktól Lopja világát. Világló hajnal – Szégyellősen pirosló Fényben a felhők… Felhő-bárányok Táncolnak hófehéren Tiszta kék égen. Égre repülő Darvak V alakzatban Esőt kergetnek. Eső után friss Fény világol a Földön – Fürdet és éltet.

Kell az otthon

Kell az otthon, ahol átölel a szeretet gyengéd karja.Kell a család, aki válaszol a mosolyodra.Kellenek a barátok, kik melletted állnak,hogy jobban tudj örülni a világnak.Mindig kell valaki, aki el nem taszít soha,akinek mindig őszinte a mosolya.Kellenek a vidáman csillogó szempárok,amelyek szinte csalogatják a boldogságot.Lépjél hát, mindig csak előre,gondolj egyfolytában a szebb jövőre!Míg van ember, ki megfogja a kezed,szíved - lelked addig nyugodt lehet.

Vándordal

Forgószéllel jöttem, tüzes szivárványon Földre ereszkedtem végtelen határon. Utakat kerestem, folyókat találtam Vérvörös vizeken sodródtam az árral. Fehér sziklák hívogattak némán hitegetve, Huncut dallamot csempésztek bánatos szívembe. Illatos zöld rétek hátán Apró lurkók kacarásztak, Tarka pillangót kergettek... Ők sem engem vártak. Koromsötét égbolt... Hová meneküljek? Démonok dalából Angyaloknak küldjek? Égi szem rám pillant... Új utakra vezet Forgószéllel jöttem, Forgószéllel megyek. /B. Magdolna

Március

Fürdik a fény a nád-tocsogókban jó szagú álmot ringat a rét, illan a szellő langy mosolyával fésüli át a fák tetejét. Vágya ha pattan zöld szemű rügynek cinke dalától hangos a táj, zeng a magasban szárnyal a széllel hirdeti: most már nyitni muszáj! Hajlik a fűzfa szőke hajában árad a fénnyel víg kacagás, átfut a tájon messzire lüktet újra a ritmus: szívdobogás. Kormányos Sándor

Barátok vagyunk mindörökre!

Ráakadtam egy kincsre,Te vagy az Barátom!Ha hideg lesz és fázol,Rád adom a kabátom.Szomorúságban bánatban,Vigaszt nyújtok Neked.Nagy örömben,vidámságban,Veled nevetek.Meghallgatlak Téged mindig,Mesélek én is Neked.Ha elesett leszel majd,Megfogom a kezed.Mikor nem látod az út végét,Akkor majd vezetlek.

Barátok vagyunk mindörökre!

Ott leszek..

Ha egy nap megint elfog az érzés,ha kevés a válasz, több a kérdés,Amikor csak zenélnél, vagy írnál,Azt érzed, most jobb lenne, ha sírnál.Gondolj arra én ott vagyok veled,Én vagyok most is a másik feled.Letörlöm tisztán hulló könnyeid,Vigasztallak, olvasom könyveid.Ott csücsülök az ágyadon Veled,Mosolygok Rád és fogom a kezed.Elmondhatod, hogy most éppen mi bánt,Szeretném, hogy ne érezd a magányt!Veled leszek mindig, itt vagy messzebb,Veled, ha rossz az élet, vagy ha szebb,Most, Mindig és Örökké egy dalban,A zongorán egy eltévedt hangban.A sorok között, amiket írtam,A könnyekben, amiket én sírtam,A levegőben szállok melletted,A hangom is szól valahol benned.A lila betűkben a zöld után,Mikor más egy síróra néz bután,Ha nem hallgatnak meg és sír a lelked,Ott leszek Veled és átölellek!

Mosolyog

"Csak az tud élni, ki mindig nevet,Kiből kicsordul minden szeretetKinek lelke élettől vidám,Ki himnuszt zeng az ég hajnalánKi minden könnyből virágot szakaszt,Minden sziklából szivárványt fakaszt.Az élet útján győztesen robog,Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!"

Köszönöm

Köszönöm, hogy élsz, ismersz és szeretsz,Köszönöm, hogy gondolsz rám és soha nem feledsz.Köszönöm, hogy jónak látsz, és a rosszat eltűröd,A rosszat mellőlünk mindig elűzöd.Köszönöm, hogy lényemnek egy új világot adtál,És a sötétben tapogatózva fényt gyújtottál.Köszönöm, hogy helyettem is látsz,Amikor körülöttem minden sötétbe borul.Köszönöm a reményt, amit nyújtasz,Mikor úgy érzem, hogy számomra nincs tovább út.Köszönöm az örömöt mellyel minden nap megajándékozol.Köszönöm hallgatóságod, megértésed és tanácsod.Köszönöm titkaidat, és hogy te magad is titoktartó vagy.Köszönöm barátságod, amely igaz, s ha igaz mindörökké tart:

Ne itélj..

Ne egy arcból ítélj ne egy fénykép utánSzívünk mutatja meg kik vagyunk igazán.Fontold meg jól mit miért teszel,Mert van akinek öröm hogy létezel!

Gazdagabb vagy bárkinél..

Gazdagabb vagy bárkinél,Ha a szeretet benned él.Ne engedj a haragnak,Virágot teremj a holnapnak!Isten gondoskodik arról, akit szeret,Ha imádkozol, szívedből árad a szeretet.Áldja meg az Úr azt, aki szeretve segít,Tegye boldoggá élte napjait!Tudom, érzed a szeretet örömét,A békesség virága legyen mindig a tiéd.

Én csak barát vagyok

Én csak a barát vagyok, mely leírja a versetén csak a hang vagyok, mely elmondja, mi fájon csak a csend vagyok, mely elnyeli a hangodén csak a szív vagyok, kinek dobogni muszájén csak a fény vagyok, mely beragyogja arcod,én csak egy csillag vagyok, mely beragyogja kis szobád.én csak egy barát vagyok, mely itt van ha kell,én csak egy vagyok, a baráti körbőlAki sok szeretettel gondol mindig rád.

Álmainkban

"Álmainkban kedvesek a fények, álmainkban ott ragyog az élet.
A szívek melyek új csodára várnak álmainkban mind valóra válnak.
Álmainkban elkerül a bánat, ha tél van is örülünk a nyárnak.
Ha sötét van nem félünk az éjtől továbbálmodunk a napsütésről.
És mikor az álom nem marasztal, csillagfényeket kerget a hajnal,

örülünk a kedves ébredésnek. S a szívben mindig új remények égnek."

Így szeretlek én,

Így szeretlek én, ne változz meg kérlek,Légy mindig önmagad, és ne tedd a szépet.Ne foglalkozz senkivel se, aki téged bánt,Inkább maradj csöndben, csak gondolj rám.Ne keress kibúvót, inkább tégy meg mindent,Ha szorgalmas leszel, eléred a kincset.Légy boldog és vidám, a nap minden percében,Gondolj meg mindent, jó alaposan elmédben.De szeress mindenkit, mert aki szeret,Sok örömet fog szerezni, az életben neked!

Jó éjt

Ott vagy velem, bármekkora baj van.Kiáltásom meghallod, a legnagyobb zajban.Ha csöndben vagyok, Te akkor is értesz.Tudod azt is, hogy mit, mikor és hogyan kérdezz.Testvérem vagy, több mint egy barát.Többet érsz, mint millió gyémánt karát.Hogy ismerhetlek, köszönöm most Neked,Igaz Barát vagy! Szívem sosem fogja feledni Neved.

Megérkeztem Hozzád

Megérkeztem Hozzád, időzök egy percrelassan, beköszöntött az este,Itt hagyom Neked jó éjt puszimat,mert aki gondol Rád az úgy is ad!Szép estét,kellemes időtöltést a neten.és te is gondolsz rám,már megérte nekem.

Az erdő postása

Van egy kis zöld csízem otthon, a szekrényem tetején. Elővettem a mérleget és rajta megmértem én. Az ember szinte nevetne: a kilónak ötvenedje. A csíz tehát két deka, két dekából áll a csőre, torka, szíve és nyaka, húsz grammtól csillog smaragdja, torkának forgó szalagja: annyi, mint egy rendes levél, melyre húsz fillér a bélyeg... Az erdő postája ő, feladói a növények.

Országuti madarak

Ki tudna még itt dalba fogni? Kinek a torka nem rekedt? Jönnek a szavak s nyikorognak, mint vén falusi szekerek. Mit akarsz dalba önteni? A zord telet? A vak nyarat? Ki tudna még itt dalba fogni? Az országúti madarak! * Úgy szeretném örökre nézni, amint az úton átszalad, ároktól árokig tipegve, az országúti madarat. Fölöttük a nyíló akácok építenek zöld házikót. S ők lábak pattanó rugóján viszik a kis dalládikót.

Kacagj

Mióta vagy nekemMindig vidám a reggelem.Mosolyogva fekszem,És mosolyogva ébredem.Hisz hallom a kacagásod,Nap mint napa fülembe cseng.Gyere kacagjunk együtt,És ne mond hogy nem,Ezt a szót nem ismerem Ne szólj egy szót sem ,Csak kacagj velem !!!!!!!

Az ajtó nyitva áll

Meghallgatlak ha valami bánt,Szívem kinyitja kapuját.S ha tétova vagy ,fogom a kezed,Hogy lépteidet biztosabban tedd meg!Nem gátollak,nem kötlek gúzsba,Helyette átölellek s engedlek utadra.Tudd ha kell engem megtalálsz,Ajtóm előtted mindig nyitva áll.Hisz egyek vagyunk valamennyien,Legyél barát,családtag,vagy kedvesem.Egy kedves szó ,egy ölelés mindenek felett.Kívánok neked is nagyon szép életet!

Este

A kályha tüzének ropogása közben,Néha pattog valami a beálló csöndben.Te csak hallgatod a furcsa hangokat,S közben teljesen máshol jár a gondolat.Azokra gondolsz akik fontosak neked,Úgy érzed te őrzöd álmukatÉs boldoggá tesz ez a tudat.Rájössz, hogy vannak még csodák,Hogy valahol mélyen értik még egymás szavát.Rájössz, hogy nincs veszve semmi addig,Amíg a szeretet a szívekben él s boldogít.

Ne akarj élni érzelmeid nélkül...

Ne akarj élni érzelmeid nélkül,Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.Ne építsél várat, ne vonulj toronyba,Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog,Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle,Emeld fel fejedet s tekintsél előre.Keresd a szerelemet, ne harcolj ellene,Ez a miből mindenkinek nagyon sok kellene.Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre,S tedd a bánatot mindörökre hidegre.A szemeddel látsz, a szíveddel érzel,Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel.Ne hagyd, hogy elmenjen, mert megfogod bánni,Mert olyat, mint ő már keveset találni.

Szép jó reggelt!

Álmos a, morcos a képe az égnek:Szunnyad a sokszemű, távoli menny.Rajta a csillagok már alig égnek,-- Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.Ballagok. Arcomon még ül az álom,Fújja a hajnali friss fuvalom.Megbújik ajkamon és szempillámon,S ottmarad, bárhogy is zavarom.Utcai villanyok fénye kialszik,Ébred a város is mind hamarabb,Gépkocsi távoli-halk zaja hallszik,S már hunyorogva föl is kel a nap.Szép ez a reggel, az új nap az égen,Elhagy az álom, friss a szemem.Indulok is. Kövön dobban a léptem --Tárt kapuval fogad a világ egyetem