Mikor az ember új esélyekkel kel fel.
Még a rém se ébreszt, minek neve vekker.
S a viruló nap is veled szemez,
Mi ad lehetőséget a reménynek, ha nem ez?
Szemedből a csipa sunyin rád mered
De mosakodás után rájössz, ez a Te embered.
Majd zenét hallgatsz, énekled, hisz ezt szereted,
Ezután rájössz arra, mi is a valódi szeretet.
Nem elcsépelt, csöpögős látható tenger
Ettől lesz valóban ember az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése