Soha nem figyelek,mikor merre lépek.
Ő pedig csak csendben messzire elrepül,
S néha még a távolban újra előkerül.
Tudom úgy sem lesz az enyém,mégis szaladok,
De az évek során egyre lassabban haladok.
A körülvevő emberek,csak néznek rám bután,
Én pedig csak repülök-repülök ....
......Az ÁLMAIM UTÁN .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése