Járd az utat, mit a sorsod vésett,
Hallgass a szívedre, mi darabokra tépett.
Temesd el a múltad, mi lelkedet sebezte,
Nézd az emlékeid, mi a jövőd leplezte.
Töröld le, könnyekkel teli szemeid!
Rejtsd, lelkedbe vésett sebeid.
Váltsd valóra, reményvesztett álmod!
Hogy többé, ne kelljen a bánattal eggyé válnod.
Vedd észre, hogy minden mi fájt szerte szaladt,
S mi igaz, s szép, csak az, mi örökre megmaradt.
Lásd az égen, a szépen ragyogó napot,