Köszönt e vers, te váltig visszatérőFöltámadás a földi tájakon,Mezők smaragdja, nap tüzében égő,Te zsendülő és zendülő pagony!Köszönt e vers, élet, örökkön élő,Fogadd könnyektől harmatos dalom:Szivemnek már a gyász is röpke álom,S az élet: győzelem az elmuláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog,Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,Öröm: neked ma ablakom kitárom,Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!Virágot áraszt a vérverte árok,Fanyar tavasz, hadd énekellek én.Hisz annyi elmulasztott tavaszom vanNem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!Egy régi húsvét fényénél borongottS vigasztalódott sok tűnt nemzedék,Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,És neki szánok lombot és zenét.E zene túlzeng majd minden harangot,S betölt e Húsvét majd minden reményt.Addig zöld ágban és piros virágbanHirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése