Zord sírhalom fedi álmaim romjaita porladó idő mindent felemésztmár bomlásnak indulnak halott vágyaimszétszabdalt szívemből az érzés kárba vészA temető sivár s a sötétség szirtjeinkóvályog a léptem sírodat keresvekutatom, mint mindig lángoló hiánykéntengem simogató bársonykezedet…Itt vagyok Anyu…jöttem megköszönnihogy síron túl is jóságodat érzemsajog a csönd, s keserű könnyeimmossák tisztára jéghideg sírköved.Az apró mécses eleven tüzébenfelsejlik az arcod, kedves mosolyodlátom miként átadod könnyes tekintettelszületésnapomra, drága ajándékod.Köszönöm Anyu szívemből köszönömmost hiányod árnya is keservesen zokoga csend szavától kong a temetős bár homlokomról nem mállik le a gondérzem ahogy körbefon szíved melegeés adni vágysz még halálodon túl iselfogadom Anyuésmegköszönöm. Értemajd hálám elkísér egész halálomig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése