Szeretet

,,A szeretet halkan, csendben osztogatja magát, nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát. Adja magát szülők által, érkezik baráttal, szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal. Adhatja mindenki, megkaphatja bárki, nem is kell érte nagy dolgot csinálni. Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk, és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk. Nem féltékeny, nem kérkedik, csendes, alázatos, ez, ami a szeretetben olyan csodálatos. Kerüli az erőszakot, hisz a békességben, nincs is nála fontosabb társ. Egy nagy betegségben,nem pirula, nem orvosság gyógyít meg sebeket, többet ér mindennél a tiszta, hű szeretet. Pedig ,,ő" csak halkan, csendben osztogatja magát....."

Gyermeknapra

Hozzátok szólok csillagok,gyermekeimre vigyázzatok, tündököljetek bármerre járnak, utat mutatva fiúnak és lánynak. Lábaik elé csillag-port szórjatok, ragyogjon Nekik égi sugaratok. Fénylő glóriával öleljétek Őket, hintsetek rájuk égi reménységet. Téged kérlellek ragyogó nap, ölelje Őket arany sugarad,hajolj vállukra melegítsd arcukat,fénylő ragyogással tápláld az álmukat! Figyelj szavamra szelíd őszi szél, simogasd Őket,kísérőjük legyél. Halkan dúdold Nekik az élet dalát, járj nyomukban egy életen át. Drága Anyaföld,óvjad lábaik nyomát, szeresd Őket mindig mint a napnak sugarát, vigyázz lépteikre,bármerre is járnak légy éltető erejük,mint zápor a virágnak. Drága Jó Istenem,kísérd Őket el, adj Nekik erőt,hisz mindig bízni kell! Egy féltő anyaszív Kincsét bízza Rád karold Őket szeretettel egy életen át!!!

Hősök együttes: Szeretném...

Szeretném, ha egyszer én lennék a nap, Világosságot hoznék, újra látna minden vak, Felmelegíteném az átfagyott, kihűlt testeket, Mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket. Szeretném, ha egyszer madár lehetnék, Ha lenne két szárnyam és repülhetnék, Útra kelnék szabadon, amire mindig vágytam én, Fent a magasban, ahol tényleg kék az ég.

Aranyosi Ervin - A szeretet fénye

Mi is a dolgom ezen a világon? Mi hajt, mi kerget át az életen? A választ erre tudom, megtalálom, s eloszlik bennem minden félelem. Szeretet lángja itt él a szívemben. Melegét érzi mindaz, ki erre jár. Megerősítést lelek a hitemben, hogy jó az ember s az élet sem sivár. Csak vakságunktól kéne szabadulnunk, mit dühünk, haragunk táplál szüntelen. Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk, s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen. Átélni újra múltunk szép emlékét, kívánni azt, hogy újra úgy legyen! Dédelgetni a boldogság tiszta képét - felfelé menni mindig a hegyen. Ahogy a Nap ott fenn ragyog az égen, ha kél, ha fekszik épp oly' messze van. Szeretettel tekint a nagy világra és járja útját; sohase nyugtalan. A Napnak fénye szívünkben parázslik, a szeretet lángja fáklyaként lobog. Ne tartsd magadban, érezze a másik, ebben a fényben lehetünk boldogok!

Jó lenne mindenkit szeretni

Aki engem viszont szeret, Aki őszintén nyújt kezet. Aki mosolygón rám tekint, Aki elmegy, de visszaint. Aki a jobbomon halad, Aki mindig velem marad. Jó lenne mindenkit szeretni, Akkor is, ha nagyon nehéz. Azt is ki jön, de rám se néz, Vagy ha rám néz, de mégse lát, Aki felró minden hibát, Aki vádol, ha nincs miért, Aki meghallgat, de meg nem ért Jó lenne mindenkit szeretni. Elfogadni más igazát, Nem aratni, csak mindig vetni. Szebb lenne tőle a világ!"

Heinrich Heine Szívemben mindig lesz egy hely ...

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett És csak az maradsz, Ki engem boldoggá tett. Elmentél tőlem kedves, S én hagytam, hogy menj csak el Hiába lett volna minden, Ki menni akar, engedni kell. Mosolygott hozzá az arcom, De mögé ,már senki sem néz, Játszani a közönyös embert, Most látom csak mily nehéz. Ha azt kérdezné most tőlem valaki Mondjam meg, mit jelentesz nekem?! Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen! S nagy sokára mondanám halkan Semmiség, csupán az életem, S nem venné észre rajtam senki sem, Hogy könnyes lett a szemem!

Örülj a mának!

Amíg vannak, akik szeretnek, van értelme az életednek. Mindegy, hogy rohannak az évek, ha érzed melegét egy kéznek. Még érdemes reggel felkelni, ha van kinek kenyeret szelni. Örülj a percnek! De ha mégis magány a sorsod, ha a gondot egyedül hordod, erőt is ad hozzá az élet. Találd meg mindenben a szépet. A nap rád is úgy süt, mint másra, ne gondolj hát az elmúlásra. Örülj, hogy élhetsz! Nincs fekete és nincs fehér De az elmúlás mindent elér Nincs tűz, mely örökké lobogna Fényét más világok felé ontva Nincs folyó, mely örökre megmarad Előbb-utóbb minden forrás elapad. Nincs érzelem, mely örökké él A harag idővel megbékél Nincs az a szerelem, ami el nem vetél Gyűlölet, melyet nem koptat a szél Öröm, melyet nem sápaszt a tél Bánat, melyet nem gúnyol a remény A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök Élet, halál - ők is csupán eszközök Mert a Változás az egyetlen, Mely mindig tombol szüntelen Ami meg nem alkuszik soha Hiába hiszi a sok ostoba Hogy bármi, ami létezik, úgy marad Mert mindig lesz új a nap alatt!

Tolvaj Klára: Hazaértem

Öreg kezed, anyám, tedd a kezembe, hadd simogassam még egyszer meg. Ülök melletted, nem beszélünk, csak hallgatunk együtt egy régi zenét. Szívemben bomlik lassan a fájdalom. Hazaértem, már itt vagyok veled. Messzire mentem, távoli vidéken sok évig éltem, nélküled, anyám. De minden nap gondoltam rád. Higgy nekem, látod, hazaértem, itt vagyok veled, fogom a kezed, veled maradok, sose hagylak el. Ma megkondult a harang, érces hangja zengett a falu felett. Fehér csipkében, selyempárnán nyugszik a fejed. Kezed imára kulcsoltad szíved felett. Öreg arcod szépségére csúszik a halotti lepel. Már tudom, csak ezért éltél nap nap után, csak ezért sírtál sok éjszakán, hogy hazatérjek. Ezért volt minden szavad esdeklő, hogy egy nap még megfoghasd a kezem, érezzem, mennyire szeretsz. Hogy tudjam meg az utolsó nap, mindig rám gondoltál, szíved szakadt a bánattól. Harangzúgást messzi viszi a szél, megértettem a lélek üzenetét, a magány fájdalmas énekét.