Úgy fogadj el, mint egy álmot
Mint sötétben apró lángot
Akár patak szomjas vándort
Bőrödön a meleg záport
Mint homokot talpad alatt
Gyerekként a bűvös sarat
Úgy fogadj el, mint a vigaszt
Mint barátot, ha magány riaszt
Úgy fogadj el, mint a vágyat
Mely véredben forr, végigárad
Ahogyan a test a lelket
Úgy fogadd el, hogy szeretlek
Mint várva-várt hosszú nyarat
Miképp télen hulló havat
Úgy fogadj el, mint a reményt
Mint koldus a teli edényt
Úgy fogadj el, mint egy kincset
Amely tiéd – s másnak nincsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése