Gyújtsunk gyertyát mindenkiért

,,A Kegyelet él, de fájdalmunk immár csitult
Leborulva, de könnyebb szívvel gyászolunk
Mert a gyász lényege a Szeretet és a Kegyelet
Mely örök Fénybe emeli az eltávozott Lelkeket.

Halottak napjára

" Csak a jók mennek el,
ők hagynak el
s mit ők hoztak el,
ők viszik el.

Ez nem tűnik fel
míg együtt vagyunk,
csak a jók ünnepén,
hol az égben vagyunk.

Mért mentél el,
miért hagytál el?
Szerettünk téged
távol vagy közel.

Csak a jók mennek el,
ő teljesít,
és a szívünk úgy fáj
s a szánk visszahív.

Uram fogadd be őt,
a jók közül volt,
csak értünk élt,
a mindenünk volt!"

Ady: Halottak napján

Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk.

Boldogság

Hunyd le a szemed éld az álmod,
Azzal sose törődj,mit mondanak mások.
Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz,
Magadnak választod, amit választottál.
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
A boldogságot a boldogtalan létben.
A szikrát a bóbiskoló, álmosodó tűzben,
Az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben.
Hallgass a lelkedre, ő érez, hisz és lát,
Így lehet akár egy percből is örökkévalóság.

Szívemben hordozlak

Szívemben hordozlak, velem maradsz,
Akkor is, ha oly távol, messze vagy.
Álmainkban minden út összeér,
Egymásba simul két meleg tenyér.

Szívedben hordozol, veled vagyok,
Napjaidba derűt, mosolyt lopok.
S, ha az álom egyszer majd véget ér,
Az emlék örökké szívünkben él.

Akartál

Éjjel láttam meg arcodat,
a hold,fátyolba burkolta magát,
alig hallottam hangodat,
pedig közel volt hozzám a szád.

Akkor árultad el a neved,
melyet zár alatt tartok az óta én,
ott fogtad meg kezem,
s lelked szorosan karolta az enyém.

Elbújt végképp a vándor,
szellő sem kószált a nádas között,
közel lett hirtelen a távol,
szerelem lopakodott a Duna fölött.

Csókoltam nyakad szép ívét,
s remegés futott át ernyedt testeden,
hátad érintette a fa kérgét,
a sötétben lecsuktad mosolygós szemed.

Tétován átölelted derekam,
és remegve kínáltad fel érintetlen szád,
nyelvem fogadon átszaladt,
s most már mohón csimpaszkodtál rám.

Mindent akartál és semmit,
mennybe fel s a pokolra jutni csak velem,
a sok kevés is szokott lenni,
lelkünk ölelése előttünk már beteljesedett.

Éjjel a szerelem ránk talált,
nem csak a test, de lényünk is ölelkezett,
te az enyém,én tiéd voltam már,
de mint mindennek,ennek is vége lett.