Néha, amikor csak a magány vár,
S úgy érzed melletted senki sem áll,
Akkor tévedsz a legnagyobbat,
Mert van ki kezed, fogja.
Van ki úr a bajban,
S van kinek, szenderülsz karjaiban.
Van, ki letörli könnyes szemed,
S van, ki fogja kezed.
Van ki rád, néz, és reményt sugall,
S van ki érted halni, akar.
Van, ki véd, s van, ki óv,
S a sötétségbe kezet nyújt.
Ő az ki mindig melletted áll,
Ő az ki rád bármeddig vár,
Ő az ki szeret, s sosem feled,
Ő, ki nem engedi kezed
Ő az igaz barát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése