Tóth Sándor Péter: Az édesanya

Láttatok e már némán tűrő bárányt

Ki soha sem vét,de kit mindenki bánt?

Vagy olyan zászlót,melyet ha letépnek

Százannyi tüzes vágya lesz a népnek?

Vagy olyan forrást,mely soha nem apad.

Melyben nem adnak,de örökké ad?

Vétkeznék,ha itt most el nem mondanám.

Ilyen bárány s jóságos forrás volt az én Anyám.

Mily kevés öröm,mily kevés nyugalom,

Jutott Őneki e küzdő világon.

Mennyi zaklatás,mennyi nélkülözés érte.

Nem zúgolódott:az Istent dicsérte.

Hajnal volt neki mindig a reggel,

Későn is fenn volt egy kimerült testtel

Szíve mélyén fájt az élet ostora tán,

Titkolta ezt tőlünk az Édesanyám.

Szolgák voltunk,mindenki parancsolt,

De Ő mihozzánk szeretve s kérve szólt.

Angyal volt,ki magát sohasem védi,

Csak az övéinek javát teszi s félti.

És ezért a sok jóért neki ki fizetett?

De hol annyi kincs,amit Ő érdemelt?

Az az egyszerű,mintha most is látnám

Az a jóságos asszony: az én Édesanyám!

Ő tanított meg minket imádkozni,

Isten ügyéért mindent feláldozni.

Csendes szavai lelkünk mélyén vannak,

Érezzük végig nálunk is maradnak.

Ő vezetett el az Úr Jézushoz minket,

Kérte: Mentse meg a mi életünket!

Amikor megtértem,ó hogy nézett rám,

Öröm könnyet sírt az Édesanyám.

Akkor Anyám imakönyvével kezében,

Megnyugvásnak könnyével a szemében,

Fohászt rebeg: Oltalmunkra légy nekünk

S legyen a te akaratod,Ó jó Atyánk,Istenünk!

Asszonyaink,édesanyák harcra fel!

Az igazság vér nélküli harca kell!

Segítsetek a küzdésben kedveseink!

Buzgalomra Vezérünknek lelke int.

A szeretet s béke édes melegét,

Anyáink szép szavai szórja szét!

S mindenütt,hol virágnak kell nyílnia,

Ragyogjon egy Édesanya szép szava.

De megpihent.Ő már,az áldott asszony.

Ó csak még egyszer lehetne őt látnom,

Csak jelenne meg bár egy félórára,

Hogy borulnék rá egyszer utoljára!

Elmondanám azt,mit egyszer elmulasztottam,

Hogy megbántani Őt soha nem akartam.

Hogy milyen csapás,vétek volt ez rám,

Amikor itt hagyott az Édesanyám.

Jóságod feledni soha nem fogom,

Rólad beszélve,könnybefulladom.

Kegyelmes Uram!Anyámra gondolva,

Hozzád kiáltok imára borulva.

Adj sok olyan Anyát

És hallgasd meg imám,

Amilyen jó volt az én Édesanyám!

Baranyi Ferenc Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyezségre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj a száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

Zsuzsanna névnapjára

"Neved napjára mit kívánjak én?
Ragyogjon a szemed szebben mint a napfény,
Vigyázzák lépteid a legjobb angyalok,
Most így kívánok néked boldog névnapot!

Legyen legszebb ünnep lelkednek e nap,
Ma felhőt ne láss meg, süssön rád a nap,
Kísérjenek fényesnél fényesebb csillagok,
Én így kívánok néked boldog névnapot!

Ha én most jó tündér lennék e világon,
Te lennél a legboldogabb ezen a világon.

Jó tündér nem vagyok, de verset írhatok,
Hogy kívánjak néked boldog névnapot!

Ez a nap rólad szól, rólad nevezték el,
Gondolj rá sokáig millió örömmel.
Én is gondolok rád, mást úgy sem írhatok,

És kívánok néked sok boldog névnapot!"

Holnap

"Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett."