Örülj a mának!

Amíg vannak, akik szeretnek, van értelme az életednek. Mindegy, hogy rohannak az évek, ha érzed melegét egy kéznek. Még érdemes reggel felkelni, ha van kinek kenyeret szelni. Örülj a percnek! De ha mégis magány a sorsod, ha a gondot egyedül hordod, erőt is ad hozzá az élet. Találd meg mindenben a szépet. A nap rád is úgy süt, mint másra, ne gondolj hát az elmúlásra. Örülj, hogy élhetsz! Nincs fekete és nincs fehér De az elmúlás mindent elér Nincs tűz, mely örökké lobogna Fényét más világok felé ontva Nincs folyó, mely örökre megmarad Előbb-utóbb minden forrás elapad. Nincs érzelem, mely örökké él A harag idővel megbékél Nincs az a szerelem, ami el nem vetél Gyűlölet, melyet nem koptat a szél Öröm, melyet nem sápaszt a tél Bánat, melyet nem gúnyol a remény A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök Élet, halál - ők is csupán eszközök Mert a Változás az egyetlen, Mely mindig tombol szüntelen Ami meg nem alkuszik soha Hiába hiszi a sok ostoba Hogy bármi, ami létezik, úgy marad Mert mindig lesz új a nap alatt!